Sziasztok kedves olvasók :) Kiss Vivien vagyok, de sokan csak Viviként ismertek. Egy éve dolgozom a Pet Farm Familynél. Eddig mindig Dóri írta nektek a blogposztokat és hírleveleket, azonban most rendhagyó módon én írok nektek. Remélem, hogy a mi történetünk elég lesz ahhoz, hogy ti jobban figyeljetek, mert bizony pár másodperc alatt meg van a baj.
2018 júniusát írjuk. A mai napig nem tudjuk, hogy hogyan történhetett meg velünk ez a szerencsétlen eset. Mint minden nap, úgy ezen a napon is kimentünk Anyukámmal a mezőre “kirándulni” a kutyusokkal, mert ott lehet csak igazán jókat sétálni. Szagok, szabadság, friss levegő, móka és kacagás. Gwendolyn kutyám imád a hosszú szárú növényekben szaladozni, tetszik neki, ahogy csiklandozza, simogatja az oldalát. Ezen a nyári napon is szaladozott a gaz és a búza között. Élvezte, ahogy előtte is. Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy tüsszög a kutya. Belenéztem Gwen nózijába, nem láttam semmi változást.Gondoltuk, hogy egy kis port/homokot szívhatott be, semmi komoly, mert utána ugyanúgy szaladozott tovább. Hazaérve szintén prüszkölt még párat, utána elmúlt. Később pedig köhögés társult a tüsszögés mellé. Itt a kennelköhögés gyanúja merült fel, gondoltam majd másnap elviszem dokihoz megmutatni, hogy mi van. Estére már slejmeset öklendezett a “köhögés” után, amiben egy kis vér is megjelent. Itt gondoltam, hogy na ennek már a fele sem tréfa, konzultáltam több dokival, majd másnap vittük is fel a Lehel utcai állatkórházba, ahol a doki megállapította, hogy toklász került Gwen légútjaiba. Elbódította, majd endoszkóppal kiszedte a jókora darab toklászt. Azzal mentünk haza, hogy még 1-2 napig lehet, hogy fogja produkálni azokat a tüneteket mint eddig, de el fog múlni hamar.
Eltelt két nap, de nem múltak a tünetek, így bejelentkeztünk CT vizsgálatra. Sajnos ez megerősítette a félelmünket, hogy bizony még maradt benn toklász. És képzeljétek, elvándorolt egészen a jobb oldali főhörgőjéig! Konzultáltunk azzal a dokival, aki az endoszkópos vizsgálatot csinálta, ám neki nem volt olyan eszköze, ami elég hosszú lett volna ahhoz, hogy elérje a bent rekedt toklász maradványt. Így tovább irányított minket az Állatorvosi Egyetemre, ahol már volt elég hosszú endoszkóp ahhoz, hogy a maradék toklász is kikerüljön.
Miután minden darab kikerült, utána látványos javulás következett be nála, azonban volt egy-két hét, amíg kicsit “sípolt”, amikor vette a levegőt. Szerencsére azóta eltelt négy év és Gwen köszöni szépen, jól van, boldogan éli meg az izgalmas mindennapokat. Azóta azonban nagy ívben kerüljük a búzamezőket vagy az olyan helyeket, ahol toklász-szerű növényt látok.
Ha mégis olyan helyen jártok kutyusaitokkal ahol előfordul toklász, érdemes legalább a séta végén, de akár közben is több alkalommal átnézegetni a fülecskéket, szemeket, orrot, a mancsokat, sőt akár a testhajlatokat is jó megnézni, mert így még elcsíphettek egy befelé tartó kellemetlenkedőt.
Vigyázzatok ti is kedvenceitekre!