Adni jó

Adni jó

Az elmúlt hónapokban nagyon sok adomány konzervet sikerült gyűjtenünk, ami elsősorban NEKTEK, vásárlóinknak köszönhető. Lehet nem is gondoljátok, hogy az az egy-két darab adni jó konzerv amit bedobtok a kosaratokba milyen nagy segítséget jelent.

Három menhely között osztottuk szét a több mint 130 konzervet, két helyre magunk vittük el és beszélgettünk is a menhelyek vezetőivel.

Először a bicskei Kutya ovi Alapítvány-nál jártunk. Mindig szívszorító egy ilyen menhely látogatás, de a menhelyvezető Amanda derűs optimizmusa és a kskutyák rendíthetetlen bizalma és szertelen játéka átlendített bennünket a kezdeti nehéz gondolatokon. Épp nyílt nap volt, amikor is a menhelyre nagyon sok gazdijelölt látogat el, így a kölyköknek rengeteg simogató kéz jutott. Sokukat sikerül örökbeadni az ilyen napokon, de sajnos az utánpótlás elapaszthatatlan. Amanda kiemelte, hogy bár szerencsére sok jó érzésű ember tartja fontosnak, hogy időről időre adományokkal, száraztápokkal, konzervekkel támogassa a menhely kis árváit, nem mindegy, hogy milyen minőségű eledelt tudnak adni a kicsiknek, hisz a gyenge minőségű ételek csupán átszaladnak a pici kutyákon. Különösen fontos a jó minőség a legyengülve, betegen érkező kutyababáknak, hiszen jelentősen megnöveli az esélyüket a túlélésre, ha magas hústartalmú, gabona, szója és mindenféle adalék mentes ételt kaphatnak. Bár egy hideg téli napon jártunk a Kutyaovi menhelyen, meleg szívvel jöttünk el.

Bercikét egy zsákba kötve hajították ki, sérülései nyomott hagytak rajta az egyik szemét el kellett távolitani. Bercike jelenleg is várja álomgazdiját.

A következő hétvégén a Csévharaszton található Luca Kutyamenedék Állatvédő Alapítvány-nál jártunk, ide már délután jutottunk el, amikorra a látogatók, örökbefogadók már elmentek. Boldogan csaholó kutyusok hada vett bennünket körbe érkezésünkkor, természetesen azonnal még hat kezet növesztettünk, hogy az összes kutyust egyszerre tudjuk babusgatni. A menhelyet vezető Verával beszélgettünk, aki szomorúan mondta el, hogy jelenleg sajnos létszámstopp van náluk, nem tudnak több kutyust fogadni, hiszen a karnisról is kutyák lógnak. Sok az idős, szinte örökbeadhatatlan kutyus, s vannak köztük olyanok is akik gyengék, étvágytalanok, vagy hiába esznek látszólag eleget, mégis soványak. Vera azt tervezi, hogy őket fogja megkínálni a szarvashús konzervekkel, remélhetőleg kicsit megerősődnek, kigömbölyödnek s ki tudja, talán rájuk köszön a szerencse és legalább életük utolsó éveit szerető családban tudják tölteni.

Az adomány konvervek utolsó harmadát futárszolgálattal juttattuk el Kisvárdára, az Ugatlak alapítványhoz. Talán kimondhatjuk, hogy ők vannak a legnehezebb helyzetben, az ország egyik legtávolabbi szegletében, nehéz körülmények között, de rendíthetetlenül mentik a kutyusokat. Ezt mi sem mutatja jobban, hogy a többi menhely is gyakran osztja meg a hozzájuk beérkező adományokat az Ugatlak alapítvánnyal, hogy időről időre próbálnak nekik segíteni azzal, hogy fotókat készítenek a kisvárdai menhely védenceiről és átvesznek tőlük kutyákat, hogy esélyük legyen a gazdisodásra. Ott Kisvárdán ugyanis szinte esélytelenek ...

Még egyszer köszönjük nektek, hogy vásároltatok az Adni jó konzervekből, a legjobb helyre kerültek! Bár mondhatnánk, hogy köszönjük, ennyi elég is volt, sajnos a helyzet egyelőre nem oldódik meg. A menhelyek küzdelme nem ér véget. Segítsetek egy picit, dobjatok be egy Adni jó konzervet a kosárba, mi is hozzáteszünk és amikor összegyűlik pár karton, elvisszük a rászoruló kis és nagy kutyáknak őket.

VAU!

Vissza a blogba

Hozzászólás írása

Felhívjuk a figyelmedet, hogy a hozzászólásokat jóvá kell hagyni a közzétételük előtt.