Április utolsó hétvégéjén mi is részt vettünk a Zöldülők vásárán. A rendezvény immáron második alkalommal került megrendezésre a Felelős Gasztrohős alapítvány által, azzal a céllal, hogy a környezetbarát vállalkozások bemutatásával növeljük a fogyasztók ismereteit a felelős táplálkozásról, életvitelről és összességében a környezetvédelem fontosságáról.
Sok kiállítóval egyetemben mi is bemutattuk a termékeinket, beszélgettünk a vásárlókkal és többi kiállítóval, kipróbáltuk az öko-teleshop műfajt is és az érdeklődőknek személyes termékbemutatót tartottunk 5 percben. És tudjátok mit? Hihetetlen inspiráló volt, hogy ennyi érdeklődő ember vett részt a rendezvényen, hogy nyitott fülekre talált mindaz, amit mi is képviselünk.
A rövid szünetekben arról beszéltünk a kollégákkal, hogy ki hogyan éli meg azt, hogy UFO-ként néznek rá a boltban, amikor előveszi a kis vászon zsákjait, dobozkáit és nejlon zacskó helyett azokban vásárol zöldséget, gyümölcsöt, hogy köszöni szépen nem kér szívószálat, hogy mosi pelusba csomagolja kisbabáját, hogy újabb és újabb PET palack vásárlása helyett kulacsot hord magánál és még sorolhatnám.
A lenézéstől, a szégyenkezős elforduláson keresztül, a cinikus mosolyon át mindenben volt mindannyiunknak része. Ugyanakkor az a néhány lelkes érdeklődő, aki közönyös elfordulás helyett inkább beszédbe elegyedik, kérdez és talán gyűjt némi inspirációt és erőt ahhoz, hogy elinduljon egy környezettudatosabb életmód felé mindig tovább lendít a nehezebb pillanatokon és biztosít afelől, hogy még nincs minden veszve, még van remény …
Mert hogy bajban van az emberiség, ez tény. Naponta látnak új és újabb cikkek, riportok napvilágot, melyek a klímaváltozásról, a fajok tömeges kihalásáról, ökológiai válságról szólnak. A klímaváltozás már rég nem csak a jegesmedvék és az unokáink problémája, hanem a mi életünket is fenyegeti. A növekedés hajszolása elvakítja a gazdasági vezetőket, holott mindannyiunk jövője múlik azon, hogy a jelenlegi kritikus időszakban, mennyire vesszük komolyan a problémát. És hiába mutogatunk másra vagy várjuk, hogy majd az országok és a nagy cégek vezetői majd megoldják a problémát. Nekünk, mindannyiunknak változnunk kell a saját szintünkön, a hétköznapjainkban mert csak így van remény.
Ettől függetlenül azt hiszem a mi generációnkra elmondható, hogy sajnos csődöt mondott a klímaváltozás megállításában. A nagy feladat gyermekeinkre hárul és nagyon nem mindegy, hogy egyéni szinten mi magunk milyen példát mutatunk nekik. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de ha majd egyszer az unokám, dédunokám nekem szegezi a kérdést, én szeretném ha azt mondhatnám neki, igen kicsim a Nagyi megtett minden tőle telhetőt …
(fotók: Keves Kata & Alie Lengyelova)